Építsünk hidat a generációk között: az X Generáció 1. rész
SZAKMAI
A munkahelyi környezet soha nem volt még annyira sokszínű, mint napjainkban, és ez leginkább a különböző generációk egyidejű jelenlétének köszönhető. A növekvő átlagéletkor következtében napjainkban hat különböző generáció él egymás mellett – a veteránoktól az alfákig –, ami önmagában is példátlan a történelemben. Ez a helyzet különleges lehetőségeket rejt magában, ugyanakkor komoly kihívásokat is jelent mindenki számára. Fogadjunk, hogy legalább egyszer már az átfutott az agyadon, hogy nem érted a mai fiatalok viselkedését. Na ugye, hogy ugye?!
A világ gyors változásaihoz való alkalmazkodás és a generációk közötti harmónia és együttműködés megteremtése minden szinten - a családoktól kezdve egészen a munkahelyekig – kulcsfontosságú a sikerhez és a boldoguláshoz.
Ugorjunk ebbe most egy nagy fejest, mert eljött az a pont egy HR-es életében is, hogy a vezető kétségbeesve, érzelmileg felhevülten ott toporog a küszöbön és csak azt mondja:
- Nem beszélünk egy nyelvet, és nem ugyanazon a bolygón élünk, segíts! - mondta ezt egy "X"-es a "Z"-s csapatáról. Sosem kaptam még ilyen kérdést, de egyben megkongatta azt a harangot nemcsak nekem, hanem minden HR-esnek és vezetőnek is, hogy foglakozni kell vele.
A munkahelyen egy sikeres vezető számára elengedhetetlen, hogy tisztában legyen a generációk közötti különbségekkel, hiszen az eltérő értékek, munkastílusok és elvárások alakítják, hogy miként dolgoznak, motiválhatók és kezelhetők az egyes munkavállalók.
Ha még nem tetted meg, akkor itt az ideje, hogy téged is beszippantson Steigervald Krisztián Generációk harca - Hogyan értsük meg egymást című könyve. Ajánlom minden vezetőnek, HR-esnek, munkavállónak, szülőnek, idősebb vagy fiatalabb korosztálynak, bárkinek, aki még nem olvasta. Mindenkinek tanulságos lesz, és folyamatosan a homlokodat fogod csapkodni, mennyire igaz minden szava, csak más szemszögből kell nézni, ahogy eddig néztük. Fontos és egyben beleégett sokat használt mondata a fülembe, a könyvből meg a retinámba, ami minden generációra igaz, hogy "nem jobb, nem rosszabb, csak más!". Ezt a mondatot még mantrázd jó néhányszor, mert szükséged lesz rá, amikor úgy érzed a Z vagy az Alfa generáció rendszeresen sportot űz abból, hogy kikészítse az idegeidet!
Ebben a blogcikk sorozatunkban körüljárjuk a generációk fogalmát, bemutatjuk az egyes generációk jellemzőit, és adunk néhány gyakorlati tippet a különböző generációk munkahelyi menedzseléséhez. Minél többet megtudsz a generációkról, annál jobban segít neked abban, hogy hogyan tekints más, veled együttélő generációkra és egyben önmagadra.
A generáció tulajdonképpen az egy adott időszakban születettek összeségét jelenti, hogy amikor megszületünk éppen akkor milyen valósággal találjuk szembe magunkat, milyen az aktuális társadalmi, családi, technológiai környezet, éppen akkor mit tekintünk természetesnek vagy normálisnak.
A generációs jellemzők teljes mértékben lokális jellegűek, azaz más lehet egy magyar X-es története egy amerikai X-es életével és jellemzőivel összehasonlítva, még akkor is, ha vannak hasonlóságok.
Míg néhány évtizeddel ezelőtt egy generáció nagyjából 25 évet ölelt fel, addig ma már átlagosan 15 évente beszélhetünk új generációról. Ennek fő oka a technológiai fejlődés, hiszen a digitális forradalom olyan mértékben alakítja át a világot, hogy a generációk közötti eltérések a korábbiakhoz képest sokkal élesebbé váltak.
Míg a korábbi generációk számára a változás lassabb és kiszámíthatóbb volt, a mostani fiatalabb generációk már a technológia fejlődésével egy sokkal gyorsabban változó világban nőnek fel. Ez a tempó nemcsak a fiatalokat érinti, hanem az idősebb generációkat is, akik igyekeznek lépést tartani a folyamatos változásokkal.
Minden generáció számára más-mást jelent akár az alázat, teljesen mást a munkabírás, mást jelent a pontos idő, akár az elköteleződés, a lojalitás, máshogy kell kommunikálni, máshogy kell visszajelezni, és még sorolhatnám mennyi mindent kell máshogy csinálni. Ezek a különbségek mind-mind konfliktust szülhetnek egy munkahelyen, ha nem tudjuk a generációkon átívelő változásokat követni, de a kölcsönös megértés és együttműködés által ezek az eltérések erősségekké alakíthatók. A kérdés az, hogy hogyan?
Veteránok: 1945 előtt születtek; Baby boomer: 1945-1964; X Generáció: 1965-1979; Y Generáció: 1980-1994; Z Generáció: 1995-2009; Alfa Generáció 2010 -től
A munkahelyek többségében jelenleg X generációs kultúra érvényesül a leginkább, ezért kezdjük az áttekintést az X generáció jellemzőivel.
Az X-eseket már gyermekkortól kezdve nagy önállóságra és felelősségvállalásra nevelték. Mivel a szüleiknek dolgozniuk kellett, így korán bölcsödébe kerültek, "kulcsos gyerekekként” nőttek fel, és jórészt teljesen magukra voltak utalva. Már 7-8 évesen egyedül jártak haza az iskolából, maximum egy cetli várta őket otthon a konyhaasztalon, hogy a fasírt a hűtőben van, meg írják meg a leckét. Ha elkészültek a leckével, utána lemehettek az udvarra játszani a többi lakótelepi gyerekkel, esetleg ha nem mentek időben haza, akkor édeasanyjuk kiordibált az ablakon, hogy "vacsoraaaa", de ha túl késő értek haza simán lehet, hogy kaptak egy pofont. Az X-esek világa abszolút közösségi fókuszú volt, együtt játszottak a barátaikkal, szomszédokkal, együtt hallgatták a zenét a kazettás magnóról, vagy görkoriztak a ház előtti betonon.
Az iskolában az olvasás és az írás jelentette számukra a tanulást, és tulajdonképpen a tanárok által, és az olvasott könyvek révén kapták a tudást. Ha valamit nem értettek és utána kellett nézni akkor felvághatták a Magyar Értelmező Kéziszótárt, ha volt otthon, vagy esetleg elmehettek a könyvtárba. Az olvasás segítette az elmélyült gondolkodást, hogy jobban megértsék az ok-okozati összefüggéseket, és hogy mi miért történik, vagy milyen problémát hogyan is kell megoldani.
A szülők igyekeztek tanítani a gyerekeiket, akik végignézhették azt is, ahogy apukájuk a Skoda 100-as alá fekszik, mert akkor még otthon meg lehetett bütykölni a Skodákat. Édesanyjuk tanította a lányokat főzni és kihívta őket a konyhába csirkét panírozni. Nem annyira érdekelte őket, hogy éppen mennyi a lecke, amit a lányok próbáltak szánalmas kifogásként felhozni a csirkepanírozás ellen.
Este, ha mesét szerettek volna nézni azon a két csatornán, ami létezett, akkor leültek a TV elé, pont akkor, amikor köpött és gargalizált a TV maci. Ha lekésték azt az egyetlen mesét, amit aznap megnézhettek, akkor így jártak. Nem volt sem másik csatorna, sem másik mese.
Ez a gyerekkori nagyfokú önállóság a későbbiekben kellően megalapozta az X-esek siker és eredményorientált szemléletét, de ugyanakkor gyakran érzelmi kihívásokat is hozott, hiszen a szülőkkel való kapcsolódás nem mindig volt kiegyensúlyozott. A szülők nagyon sokat és sokáig dolgoztak, így az X generációt gyakran hívják "magukra hagyott generációnak", akiket inkább a barátok láttak el tanácsokkal vagy világosítottak fel a szülők helyett, azonban ezek a tanácsok nem bizonyultak mindig jónak. A szülőktől való távolság adott egy olyan bizonytalanságot ennek a generációnak, amire alapozva kifejlődött bennük egy maximalizmusra való törekvés, és az a "magányos hős" típus, ami azt jelenti, hogy minden csak akkor a legjobb és úgy, ahogy ők csinálják meg.
Gyerekkorukból fakadóan az X generáció tagjainak érzelmeire nagyon könnyen lehet hatni, hiszen sok esetben a szeretet és figyelem iránti vágyuk még a mai napig meghatározó.
Ha a technológiai környezetet nézzük, az X generáció az első olyan generáció, akinek az életében már volt audiovizuális tartalom, azaz volt TV. Az X generáció tagjai büszkék arra, hogy megtanulták használni a modern technológiát és az okoseszközöket, mert számukra mindig is fontos volt az új dolgok megtanulása és a folyamatos fejlődés, de mára már a technológia teljes mértékben túlnőtt rajtuk. Ők modernek tartják magukat, mert használják a vibert, vagy a facebookot, de emellett a digitális bennszülöttek világában sokszor kívülállónak érzik magukat, és mégis gyakran szembesülnek azzal, hogy a fiatalabb Y és Z generáció tulajdonképpen „mosolyog rajtuk.” Ez azonban nem gátolja őket abban, hogy alkalmazkodjanak a változásokhoz, de az X generáció között vannak már olyanok, akik kevébé nyitottak a digitális világ adta lehetőségekre.
A szülők arra nevelték az X generációt, hogy tanuljanak, hogy nekik sokkal könnyebb legyen, ők tanultak is keményen, hogy felvegyék őket egy főiskolára vagy egyetemre, aztán minden megtettek egy jó állás érdekében, még akár meg is alázkodtak, csakhogy megfeleljenek azon az interjún. Ekkor jelentek meg a multinacionális cégek is a munkaerőpiacon, ami újdonságnak számított akkoriban, és fiatal, tanult, nyelveket beszélő tehetségeket kerestek. Ebben az időben a szervezeti felépítés sokkal hierarchikusabb volt, a vezetési stílus is, még sokkal inkább autokratikusabb.
Az X generáció már a rendszerváltás körüli időszakban lépett a munka világába. Akkoriban a kemény munka, a tanulás és az elkötelezettség jelentette az előrejutás kulcsát, és az X generáció tagjai ezt az életfilozófiát szinte tökélyre fejlesztették. Jellemző rájuk a lelkiismeretesség, szorgalmasak, terveznek, és nagyon maximalisták, ami gyakran abban nyilvánul meg, hogy nehezen delegálnak feladatokat: inkább maguk oldanak meg mindent, mert úgy érzik, ők tudják a legjobban elvégezni a feladatot, és az ő szemszögükből ez is a leghatékonyabb megoldás, puffogtatva azt, hogy mire elmagyarázza a másik kollégának, addig inkább megcsinálja a feladatot. A maximalizmusuk nem csak delegálás hiányánál mutatkozik meg, hanem a munka-magánélet egyensúlyánál is. Ők azok akik hajlandóak túlórázni, és akár ferdén is néznek azokra a kollégákra, akik ezt nem így gondolják, és nem áldozzák vérüket a munka oltárán, lustának titulálva őket.
Ez a hozzáállás azonban konfliktusokat eredményezhet a fiatalabb Y és Z generációval, akik inkább a hatékonyságot, a gyors eredményeket és a munka-magánélet egyensúlyát helyezik előtérbe. Az X generáció félelmei között szerepel az is, hogy a fiatalabb generációknak jobb digitális készségeik és nyelvtudásuk van, ami miatt kiszoríthatják őket a vezetői pozíciókból.
A munkahelyek többségében jelenleg X generációs szervezeti kultúra az éppen uralkodó inkább, a magasabb vezetői pozíciókban is többnyire az X generáció képviselői ülnek, amihez az új generációk sokkal kevésbé tudnak már kapcsolódni.
Ugyanakkor az X generáció a közösségépítés és a munkahelyi csapatépítés legnagyobb mestere, ugyanis ha együttműködésről van szó, szívesen szerveznek közösségi eseményeket, hogy összekovácsolják a csapatot.
Az X generáció számára a család, a barátok és a munka egyaránt fontos, de gyakran küzdenek a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtésével. Szülőként is nagyon jellemző rájuk a maximalizmus: nemcsak jelen akarnak lenni a gyermekeik életében, hanem a lehető legtökéletesebb szülőkké szeretnének válni, ezért kiolvasnak minden könyvet és elolvassák az összes internetes cikket a gyermeknevelésről, ami sokszor bizonytalanságot is okoz számukra.
A baráti kapcsolatok szintén fontos szerepet töltenek be az életükben, és különleges értékkel bírnak. Fiatalon a vodkanarancsos és boroskólás házibulik, és mély beszélgetések formálták közösségeiket, amelyek sok esetben a mai napig fennmaradtak. Ez a generáció még olyan világban nőtt fel, ahol a személyes kapcsolatok és az együtt töltött idő számított inkább, nem pedig a virtuális térben való kommunikáció. Sokkal inkább szeretnek személyesen vagy telefonon elintézni mindent, mint chatelni vagy mondjuk emailezni.
Az X generáció egy másik jelentős mérföldköve, hogy az ebben az időszakban felnövő nők számára megjelent a karrier lehetősége. Ők voltak az első olyan generáció, akik számára a munkavégzés és a családi élet összeegyeztetése már valós opcióként létezett, de tegyük hozzá, hogy még igencsak korlátozottan jelent meg.
Az X generáció egy olyan időszakban nőtt fel, amikor a világ lassan, de biztosan a közösség helyett az énközpontúság felé mozdult el. Ők még a közösségi szemléletben szocializálódtak, de már megélték a világ individualizálódását is. Azaz a közös magnóhallgatást felváltotta a walkman, és a csoportképek helyett pedig inkább elkezdhettek selfieket lődözni.
Az X generáció tulajdonképpen egy híd, egy kapocs. Az ő történetük egyensúlyt teremt a múlt értékei és a modern világ kihívásai között, és példát mutat a rugalmasságra, az alkalmazkodásra, a kemény munkára és a közösség iránti elkötelezettségre. Ma is rendkívül fontos szereplői a társadalomnak, az ő tapasztalataik és értékeik olyan alapot jelentenek, amelyből minden nemzedék tanulhat.
Értsd meg az X generációt, próbáld megtalálni a kapcsolódási pontokat, beszélgess velük, tanulj tőlük, tanuljatok egymástól. Amit ők tudnak, azt te lehet nem tudod, ami te tudsz, azt ők nem tudják. Beszélgessetek, értsd meg neki mi és miért fontos, mond el te is, neked mi fontos, légy érdeklődő, kíváncsi. Ne feledd, ha megvan a kapcsolódási pont, akkor a kulcs már a kezedben van.
Kaptál egy kis ízelítőt a könyvből, és az X generációról, és abból a sok hasznos és érdekfeszítő történetből, amit a könyvből vagy a podcastból megtudhatunk. Vedd ezt egy irodalomajánlónak, de ha javasolhatom inkább kötelező olvasmánynak. Ha tényleg egy jó, és hasznos könyvet szeretnél olvasni, akkor szaladj a könyvesboltba és vedd meg, de nyugodtan hallgasd meg a podcastot is, mert az előadásmód is felejthetetlen! Bekapcsolhatod akár csirkepanírozás közben is, máris élvezetesebb lesz az a főzés!
A cikksorozat következő részében az Y generációval fogunk részletesen foglalkozni, hogy ne maradj le, iratkozz fel a blog cikkeinkre!
Forrás: Steigervald Krisztián: Generációk harca - Hogyan értsük meg egymást
https://generaciok.com/konyvek/
Fotó: Freepik
